|
Húsz éve SZÖG ART
névsorolvasás és névsormondatok egy kiállításra
Hagyjuk az ABC rendjét, és hagyatkozzunk egy séta tanulságaira, a REÖK második emeletén. Ám még a tanulság dolog is túl szigorú, maradjon az a kritikusok és a művészettörténészek felségterülete. Én a szememet hagyom, hadd menjen, körbe-körbe néhány termen, és a tollam.
Vagy, ahogy mostanság lehet, vegyünk részt egy klaviatúrán, jelzések képek és plasztikák között.
Sinkó János – fémképein egy új kémiát imitál, színekbe feledkező molekulák.
Aranyi Sándor – ritmusai az átváltozásnak, a fényképfestő fantáziája fotoszintetizál.
Popovics Lőrinc – egy csepp vízben a csók és a test, kövekbe zárt üvegek.
Novák András – ahol kék az ég és zöld a fű, mégis foltokban érik a mű.
Pataki Ferenc – régóta gyanúm, hogy a képpel zenélni is lehet, látni, hogy muzsikál.
Szabó Tamás – a történelem odaszögez a színes, hatalmas fejekhez, kívül hordott agysejtekhez.
Sejben Lajos – erődjei mögül, mint fekete épületek fölött az ég, festményei, teremtett hajszálerek lengenek.
Fritz Mihály – Habsburgjai fegyelmezett alakok, rézbe írt fegyelem, embermondatok.
Fischer Ernő – a tengeri tájat szürkébe mártja, kicsiny színek között ecsetszigetek.
Henn László – színek tornája, egymásba tetsző tárgyak, geometriák, egy pillantás ritmusára.
Eszik Alajos – elbeszélve egy magánbiblia, harsány játszóterek, mítoszokból szült emberek.
Darázs József – amit száráról elköt az idő, végül mind lebegni kezd.
Lapis András – pontos kéz, éles mozdulatok, minden ív, portré, arcél tanítható teljesség.
Szatmáry Gyöngyi – akinek Husztja szörnyeteg, falra emelt érmein pedig tisztelet.
Lóránt János Demeter – égett-fekete fickók nézik a nézőt, gesztust dobnak felénk, szívforró a félelem.
Kalmár Márton – a torzóktól vezető úton egy fej fekszik, könyvet vagy nőt fogni meg, egyazon költészet.
Farkas Pál – szösszenetekkel meditál, mintha volna, aki a fémet simogatással szelídítheti.
Zombori László – azt a halat ember nem fogja ki, arra a tüskére kéz nem tapad.
Lázár Pál – mondtam, hogy lesz zenekar, amelyik éppen úgy játszik, ahogy a vászon engedi.
Kovács Keve – a miniatűr törésekben egy nagyobb egész lehelete, kilélegzések szögei.
Kass János – a rajz, mint ária, vagy a megfagyott csönd, aminek mestere.
Dér István – fészkéből kiemelkedő fekete vonalak, pacák, a sárga időpapíron, húzzatok tust!
balog
|