Párbeszédet szorgalmazott a szegedi REÖK (Regionális Összművészeti Központ) a XXVI. Magyar Sajtófotó Kiállítás képei között a romák, melegek és gárdisták képviselőinek részvételével. „Egy térben” címmel sajátos tárlatvezetést tartottak, melyen a Szegedi Cigányönkormányzatnak, a Magyar Gárda és a Jobbik szegedi szervezetének valamint a Dél-Alföldi Meleg Baráti Körnek egy-egy képviselője jelent meg.

 „Egy térben” címmel merész kezdeményezést indított útjára a szegedi REÖK-ben november 27-én 17 órakor. Az újabb formabontó programsorozat első beszélgetésén jelen volt Virágh Zsolt, a Szegedi Cigányönkormányzattól, Tóth Péter a Magyar Gárda és a Jobbik szegedi vezetője, valamint Szabó Tibor, a Dél-Alföldi Meleg Baráti Kör (DAMKÖR) képviselője.   A beszélgetés apropója a kiállítóház aktuális tárlata, a 2007-es év történéseit több száz sajtófotón keresztül bemutató XXVI. Magyar Sajtófotó Kiállítás volt, amelyen képeket láthatunk a budapesti meleg-felvonulás következményeiről, a Magyar Gárda alakulásának pillanatairól, valamint a cigány közösség életéről is. A szervezők célja az volt, hogy értelmes, egymás érveit tiszteletben tartó, de elgondolkodtató és vélemény-ütköztető párbeszédet szorgalmazzon a csoportok között. A beszélgetést – melyet nagy sajtóérdeklődés kísért – Oláh Zoltán, a Délmagyarország szegedi napilap újságírója vezette. Érvek és ellenérvek csaptak össze a találkozó során. 

„Az esélyegyenlőség mindenkinek jár” 

A párbeszéd stílszerűen a kiállítás kísérőtárlatának képei között kezdődött, mely Az esélyegyenlőség jegyében címet viseli, a meghívott vendégek mindegyike kifejtette véleményét a témáról. Tóth Péter szerint sokkal inkább esélyegyenlőtlenségről kellene beszélni, de egyébként – elmondása szerint – ő jól érzi magát, nincsenek rossz tapasztalatai. Virág Zsolt meggyőződése, hogy minden ember ugyanolyan esélyekkel indul az életben születésekor, így később is ugyanazokat a lehetőségeket kell biztosítani számukra. Szabó Tibor szerint egymás megértésében a kommunikáció a legfontosabb tényező.   Terítékre kerültek természetesen azok a sarkallatos kérdések is, melyek a három csoport közötti párbeszéd megkerülhetetlen elemei, így például a melegek házasságáról és gyerekvállalásáról vallott nézetek, a Magyar Gárda esetleges összefonódása a nyilasokkal – mely kérdésre egy határozott „nem” válasz érkezett Tóth Pétertől –, továbbá a szélsőséges megnyilvánulások és a cigánykérdés. Azzal látszólag minden vendég egyetértett, hogy fontos a párbeszéd és az, hogy néha leüljenek egy asztalhoz.   „Magánemberként nincs bajom a melegekkel, se a cigányokkal – fejtette ki Tóth Péter –, de ez különbözik attól, hogy a Gárda milyen dolgokért harcol mint kollektív csoport. Nem szeretnénk, ha a melegeknek lehetősége lenne a házasságra. Aggódnánk azoknak a gyerekeknek a szocializációjáért, akiket ők nevelnének fel.” Saját elmondása szerint vallási öntudatában sérti a homoszexualitás a Magyar Gárda és a Jobbik szegedi vezetőjét. Szabó Tibor úgy érzi, ezekről a dolgokról beszélnie kell a politikusoknak, hiszen akkor az emberek is elkezdenek róla beszélni. „A melegeket nem kell szeretni – én sem szeretek minden embert –, de az emberi méltóságot tiszteletben kellene tartani.”  

 Provokáció minden oldalról 

A provokáció kifejezés több nézőpontból elhangzott: Tóth Péter szerint a melegek felvonulásain részt vevők szélsőségesek, provokálnak, nem mellesleg pedig maguknak is ártanak vele. Virágh Zsolt viszont úgy gondolja, a Magyar Gárda provokálja a cigányságot – kijelentése a látogatók közt, akik legtöbben érzékelhetően a Gárda nézeteit vallották, gúnyos kacajt fakasztott és élcelődő beszólásokra buzdított. Nem először: a melegek házasságáról szóló érvek szintén kicsapták a biztosítékot a közönség egy részénél.   „Nincs bennem etnikai ellenérzés, azt szeretnénk, ha a politika nem söpörné le az asztalról a cigánykérdést. A romák integrációja akkor tud megvalósulni, ha biztosított a lehetőségük a tanulásra és a munkavállalásra” – fejtette ki elképzeléseit Tóth Péter. „Nem létezik cigánykérdés, cigányprobléma van” – replikázott a kijelentésre Virágh Zsolt. – Az nem lehet kérdés, amit meg kell oldani. A politikusoknak úgy kellene hozzáállni mindehhez, mint ahogyan most mi tesszük: össze kell fogni, beszélgetésre van szükség.”  Ha az ellentéteket nem is oldotta fel a találkozó, a párbeszéd megtörtént: a résztvevők kézfogással váltak el egymástól.