A szegedi illetőségű, 2002 óta tevékenykedő Focus Műhely ismét kendőzetlen őszinteséggel  mutatja meg, mi foglalkoztatja őket mostanság. Izgalmas és kreatív az alkotógárda, ezt bizonyítja legújabb bemutatójuk is, a Beluánia, melyet a REÖK-ben láthatnak az érdeklődők.

Egy komplett pszichológiai esettanulmányként is felfogható előadás egyszerre varázsolja el és hökkenti meg a gyanútlan nézőt, de jól is van ez így.

A kulcs: az ember.

A forgatókönyvet Egon Tobias Vojcev című műve nyomán a Focus vezetője Benkő Imola Orsolya szerzőtársával, Erlauer Balázssal írta, aki szerepel is az előadásban.

De mi az a Beluánia?

Beluánia azonnal megragadja az ember fantáziáját. Brzózka Marek díszleteiben egy különleges világ elevenedik meg, amely csalogatóan hívja a betérni vágyókat.

A sötét helyiségben elhelyezett sok színes égő, a tavak csordogálása, a háttérben szóló zene hallatán nem nehéz elképzelni, milyen is lehet. Egy érintetlen, gazdag vegetációjú vidék, ahol minden szép és harmonikus… 

Vannak lakói is, akik viszont ijesztőek. A szórólap alapján ezt a fajt a papucsállatka és a közönséges kaméleon közé kell besorolni. A lények esetleges antropomorf vonásai se tévesszenek meg senkit, úgy például a megnövekedett agytérfogat, az elsatnyult beszéd és gondolkodás vagy akár az abszurd humor iránti vonzalom.  

Valami hasonló élőlényeket láthatunk tehát, ötletes, fantáziadús jelmezekben és feltűnő sminkekben.

Ott van például Gomor, akinek agytérfogata valóban irigylésre méltó, szinte már hajként is funkcionál. Érdekes figura. A felgyülemlett belső feszültségei, félelmei ki-kitörni látszanak, küzd a növekvő teherrel.  A bizonytalan és fusztrált Lahor, aki ugyan nehezen koordinálja a beszédét, mégis egy szerethető valaki. Kivéve mikor mérges. Beluánia lakói ugyanis szeretnek mérgesek lenni, sőt vicsorítani, harapni, karmolni és veszekedni is. Lahor testét egyébként számtalan csomó, kinövés(?) borítja, de még így is inkább megmosolyogtató, mint félelmetes.

A lányok külsőre nem tűnnek szörnyetegeknek, testi deformitásnak nyoma sem látszódik, azonban ők is folyamatosan küzdenek belső énjükkel. A női lélek bonyolultsága, érthetetlensége az ő helyzetüket sem könnyíti meg.

A lények segítségre szorulnak. A Szabadítót várják szüntelen. Valamilyen okból mindig Szilveszter estéjére várják ezt a titokzatos valakit, aki eddig még sosem jött el. A létezésük függ a várakozástól, az értelme az egész életüknek maga a várakozás.

Az Idegen betoppanása nem csak attól izgalmas, hogy a feje tetejére állítja Beluániát, hanem attól is, hogy Seres Istvánt - Piput - láthatjuk ebben a szerepben. Az ő jelenléte mindig kerek egésszé tesz egy előadást. Mindig egy biztos pont. Fegyelmezett. Bátorság, ösztönző erő és hatalmas lélek egyszerre.

Fekete zakóban, papírból hajtogatott idétlen halformájú sapkában jelenik meg, éppen csak a pezsgő hiányzik a kezéből és egy kínos szilveszteri munkahelyi buli jutna eszembe. Vagy nézhetjük egy könyvügynöknek is, aki a potenciális áldozataihoz csönget be.

A tájékozatón olvasható, hogy az Idegen megmagyarázhatatlan vonzalmat érez az abszurd humor iránt. A mozgása, ahogy ezt fapofával képes kibírni, egyértelmű utalás az általam is nagyon kedvelt Monty Python csoportra. Az angol abszurd humor nagyágyúinak önálló sorozatát - a Monty Python Repülő Cirkuszát - a BBC a hatvanas évek végén kezdte el sugározni. A csoport egyik tagja, John Cleese a fizikai humor szerelmese volt, ő találta ki a sorozatban is szereplő ún. „hülye járásokat”, valamint a Hülye Járások Minisztériumát.

Az Idegen is azt ígérte, felszabadítja a lényeket, de a félelem, a szorongás, a fásultság, a zavarodottság nem múlt el. A férfi is „csak” egy közülük. Beluánia lakói dühösek lettek és elevenen felzabálták őt.

Csupasz mivoltában, szembesítve önmagával, a halandó embert elfogja rettegés: nem tudja hol van, mi vár rá, egyáltalán ki is ő valójában?

Pedig nem bonyolult a helyzet. Csak magunkba kell nézni, hogy megértsük, mindenkinek hasonló terhek nyomják a vállát, hasonló gondokkal küzd, mint mi. Ez mindenkire igaz, de csak azokat köti gúzsba, bénítja meg, teszi tehetetlenné, akik nem ismerik fel ezt magukban. A Felszabadító mi magunk vagyunk!        

Beluánia nem létezik, az maga a világ, ez a föld, ez a bolygó, a most, az élet. Amelynek lakói nem szörnyek, csak hétköznapi hús-vér emberek a problémáikkal. Vagyis mi.

Focus Műhely: Beluánia – 2010

Gomor – Szerdahelyi Mátyás

Lahor: Erlauer Balázs

Idegen: Seres István – Pipu

Gugarina : Benkő Zsuzsa

Plötti: Markó Brigitta

Minith: Bartha Zsuzsanna

Rendező: Benkő Imola Orsolya

-Berta Csilla-