Henri Toulouse-Lautrec műveit láthatja a közönség a REÖK-ben – a 2010-es év első nagyszabású kiállításaként –, január 30-tól május 6-ig. A posztimpresszionizmus egyik legnagyobb hatású alkotójától csaknem száz litográfia érkezik Szegedre, köztük olyan híres plakátok, melyek a Moulin Rouge fülledt, bomlasztóan izgalmas, csillogó éjszakai világát ábrázolják. Toulouse-Lautrec legkedvesebb kánkán-táncosai, sanzonénekesei, prostituáltjai, bohócok és artisták kelnek életre a falakon, állandó, szenvedélyes mozgásban tartva az amúgy csöndes, nyugodt kiállítótermeket.A festő kedves figurája is megelevenedik a tárlaton – azé a különös művészegyéniségé, mely romlott nők és alkoholizmusba merült férfiak szívébe lopta be magát a bohém Montmarte-on.

Nappal dolgozott és kiállításokra járt, esténként a cirkuszok, kabarék, mulatók és bordélyok látogatója volt. Élénk, a világra nyitott szelleme, a rútságban is az elbűvölőt meglátó szeme, érzékeny, barátságos lénye – melyek a párizsi éjszakai élet szeretett „Monsieur Henri”-jává avanzsálták – több mint három hónapon keresztül a szegedi közönséghez is közel kerülhet.     

Henri Toulouse-Lautrec 1864-ben született, grófi családba. Életét és művészetét is meghatározta betegsége, az ún. tömöttcsontúság. Magassága felnőttként is csak 152 cm. Legfőbb elfoglaltsága már ágyhozkötöttsége alatt is a rajzolás. Érettségi után a kor híres francia festőinek műhelyében tanul, itt ismerkedik meg Vincent van Gogh-gal is. 1884-ben a Montmarte-ra költözik: belecsöppen a bohémek izgalmas, ám romlást hozó világába. Kabarék, zenés kávéházak, alvilági figurák, bohócok, prostituáltak adják festményei témáit. 1889-ben megnyílik a Moulin Rouge, a párizsi éjszakai élet legcsábítóbb szórakozóhelye. Toulouse-Lautrec-et bízzák meg a hely plakátjának megtervezésével: elkészül a La Goulue, egyik leghíresebb plakátja. A kritika meleg fogadtatásban részesíti, elkezd intenzívebben foglalkozni a litográfiával. Haláláig – mely egyenes következménye a romboló életmódnak – több mint 350 litográfiát készít, ebből számos plakátot, olyan sanzon- és kabaré-énekesekről, mint Yvette Guilbert, Aristid Bruant és Jane Avril. A posztimpresszionizmus egyik legeredetibb mestere vált belőle.